|
2003 június: Sokk Online Magazin: Interjú Bernáth Zsolttal, a Cruel World Team főnökével
- Semmilyen. Mivel a film csak információs programban mehetett le (ennek okait most ne firtassuk) ezért sem a szakma, sem a sajtó nem nézte meg. A Filmhun, illetve a Voxban jelent meg egy-egy kritika, de ezen kívül semmi. De hát ez a sorsuk az információs filmeknek. Az egyetlen visszajelzés a közönségtol jött, akiknek tetszett a film, jól szórakoztak rajta. Azt hiszem, ennyi elég. - Legutóbbi munkáid - az elso kisfilmjeidhez hasonlóan - a bunügyi vígjáték mufajában születtek. Mégis, a mai napig a 'dunaújvárosi horrorfilmes' címkével illetnek. - Köszönet érte. Talán eredmény, hogy ha horrorfilmekrol, thrillerekrol van szó, akkor sok embernek eszébe jutok. A cimkézést nem szeretem, úgy vélem, hogy egyáltalán nem baj, hogy bár horrorfilmekkel kezdtük szárnyainkat próbálgatni, az elmúlt öt évben vidámabb mufajokkal is kísérleteztünk. Ha belegondolok, hogy még hány évtized filmes pályafutás áll elottem, komolytalan is lenne egy mufaj mellett elköteleznem magam. Akik követték egyéb munkáimat az elmúlt években, azok rátalálhattak írásaimra is honlapunkon, amik tükrözik, hogy egyáltalán nem szakadtam el a horrortól, csupán a filmes érdeklodésem fordult egy kicsit más felé. De örömmel jelentem, hogy vannak borzongatóbb filmes terveim is. - A filmjeid alapján Dunaújváros nem tunik valami biztonságos helynek. - Nekem az. De mint minden hely, szoba, város, sarok, ha kicsit jobban megnézed, ott van mögötte valami kiszámíthatatlan, ijeszto is. A gyerekek errol még többet tudnak. - Az, hogy dunaújvárosi vagy, befolyásolja a körülményeidet? - Filmes dolgaimat mindenképpen. Itt nincs Színmuvészeti Egyetem, MAFSZ-központ, országos tévék, színházak, komoly cégek, stb. Így kapcsolatok sem. Az a 70 km bár nem sok, ha az érvényesülési szempontokat tekintjük, rengeteg. Nemrégiben beadtam egy filmtervet a dunaújvárosi önkormányzat egy kultúrális pályázatára. Az elbírálásnál ott volt egy barátom, innen tudom, hogy a bizottság azt sem tudta, hogy kik vagyunk, holott a város ötven éves fennállása óta mi vagyunk az egyetlen helyi filmes alkotóközösség. Ok nem ismertek minket dacára annak, hogy a helyi hírlap minden filmünkrol naprakészen és boven tudósított. Akkor mit várjak az országos fórumokon? - No igen. Visszatérve a skatulyákra, miért éppen horror? - Mert vonz az Árnyék és a megfejthetetlen. - Volt olyan film, ami nagy hatással volt rád? - Volt. Gyerekkoromban a Csillagok háborúja, Indiana Jones, Vissza a jövobe, Ómen, Alien-trilógiák és az E.T. Aztán késobb Alfred Hithcock és Dario Argento filmjei, és általában az európai horrorok. Meg persze én sem kerülhettem ki Tarantino filmjeit. De ezek már nem múlhatták felül az elobb említetteket. Mostanában a "Hatodik érzék", "Másvilág", "Nyisd ki a szemed"-típusú filmek vonzanak. Kevés vér, komótos, lassú stílus és érdekes történet. - Nagy filmgyujteményed van? - Régen volt kb. 700 videokazim. Most "már csak" kb. 200 van. Ezek is foleg olyan filmek, amik nem igazán férhetok hozzá videotékában, egyfajta archivum, Hitchock és Argento filmek, a teljes Sherlock Holmes sorozat, meg egy csomó zene, koncertek. Elkezdtem DVD-ket is venni, bár ez anyagi okok miatt nem olyan lesz, mint hajdan a kazigyujtés. - Van olyan író, aki nagy hatással volt rád? - Horror ügyben mindenképpen Stephen King és Poe, de más okból nagyon szeretem Richard Bach, Dan Millman, Rejto Jeno könyveit is. Mostanában Márait olvasok, nálam ez teljesen kiszámíthatatlan. Más-más funkciójuk van. - A mai horrorszerzok leginkább I. szám 3. személyben alkotnak. Olvastam pár novelládat, te foleg a klasszikusabb, Poe-i, Lovecraft-i hagyományt követed és I. szám I. személyben írsz. - Így van, nagyon szeretek így írni. Sokan azt mondják, hogy ami rólam is szól, azokat írom meg így. Ez hülyeség. Inkább amivel jobban tudok azonosulni, azokat a sztorikat írom így. De lehet, hogy ez sem igaz minden esetben. - Nem gondoltál arra, hogy esetleg egy King-, Poe- novellát filmesíts meg? - De, és még nem is adtam fel. Poe-tól az "Áruló szív" vonz, egy King novellát pedig már meg is filmesítettem, csak ezek szerint nem vetted észre... - Ugyanis kevés King-novellát olvastam, de majd bepótolom. Amikor elkezdted a filmezést, mi volt vele a célod? - Híresnek és gazdagnak lenni természetesen. De komolyan: ez annyira ösztönös volt, hogy nem is volt cél. Pontosabban egy volt: kívülrol, filmként viszontlátni a saját történetemet. - Milyen technikai háttérrel vágtál bele? - Gyerekkoromban egy super-8-as kamerával, késobb a Cruel World Team idején egy VHS-kamerával. - Hány éves voltál? - Eloször kb. tíz, ekkor egy rajzfilmet akartam csinálni papírszalagra, de nem volt türelmem megrajzolni a teljes tekercset, aztán volt még egy rajzfilmterv, az már eljutott a hátterekig, majd tizenhárom évesen végre megvalósult elso tizenöt perces sci-fi filmem super 8-ra valódi trükkfelvételekkel. Aztán készült még pár kandi kamerás film videóra, például fizetésnap a dunaújvárosi kocsmákban, vagy a betonra ragasztott húszforintos esete, majd kimaradt pár év, 94-ben pedig összejött a CWT. - Mondhatjuk, hogy autodidakta módon tanultál meg filmezni? - Miért, megtanultam? - Elso filmed, a Fenyo Normandiából ("Henry, emlékszel még a családi ízekre?" - W. F.) thrillernek készült. Jól érzem, hogy a cselekményt leginkább a dialógusokra építetted? - Akkoriban azt sem tudtuk, hogy kell egy forgatókönyvet megírni. Még a Legyen világosság is megmosolyognivalóan irodalmi stílusú volt. De a Fenyoben szerintem inkább a zenék játszották a foszerepet. A "csúcsjelenetet" például teljesen a kész zene ihlette, ami egyébként nem saját volt, hanem a Savatage együttes remek instrumentális darabja. - A zenére még visszatérünk, ígérem. De maradjunk a szövegnél, mivel ez a késobbi filmjeidben is nagyon fontos szerepet játszik. - Csak a Kis-Szabó Márk sztorik óta. Ha megnézed a Kárhozatot, az elso húsz percben egy szó sem hangzik el, és késobb se nagyon. Ennek fo oka, hogy nem tudok jó dialógusokat írni. - A dialógusok szinte mindig nagyon statikusak. Nem csak arra gondolok, hogy ragaszkodsz a fix kameraálláshoz, hanem ilyenkor a szereploid sem mozognak össze-vissza a helyszínen. - Sajnos így van. Amator szereplok esetében már az is eredmény, hogy elmondják a megírt szöveget. Nem oket bántom, egyszeruen nem színészek, és ez természetes. A másik ügy a hang. Mivel technikai okok miatt általában igyekszünk éles hangot venni, ez nagyban befolyásolja a képkivágást is. Bár megfogadtam, hogy ez többet nem lesz így, mert azért nonszensz. - A Betörés már vizuális thriller-elemeket is alkalmaz. - Szeretem is. Túri Laci úgy jött el a forgatásra, hogy meg sem kapta a forgatókönyvet. Beállításról-beállításra mondtam, hogy mit csináljon. És minden kép meg volt írva. Le is forgattuk egy éjszaka alatt. - Sikerült megragadni a lakótelepi folyosók klausztrofóbiás hangulatát. - Ebben nagy szerepe van a Pink Floyd agymereszto zenéjének is azért. Meg a dunaújvárosi feelingnek. Tudod, hogy a Római körút, ahol a film is forgott, Európa legsurübben lakott városrésze? Már ami az egy négyzetkilométeren lakók számát illeti. - Ejha. A novella I.sz 3. személyben íródott, a film viszont sok szubjektív kamerázást használ. - A szubjektív kamera akkoriban mániám volt. Nem is volt baj, talán. Egyébként ezt a novellát 16 évesen írtam. - A lakótelep, mint helyszín a Legyen világosságban, de a Kárhozatban is visszatér. Mennyire reprezentálja ez a saját életedet? - Hát, panelházban laktam húsz évig, a Római körúton, a videotékában dolgoztam hat évig... Repi családi házat meg nem tudtunk bérelni anyagi okok miatt. De nem is tartottuk fontosnak. A CWT-féle filmezésben pont az a szép, hogy abból építünk várat, amink van. - A Legyen világosság! elején az olvasható, hogy "Lucio Fulci emlékére". - Fulci akkoriban halt meg. Különösebb érzelmi okunk nem volt, hogy az emlékének ajánljuk a filmet, egyszeruen akkoriban a rajongói voltunk. És miért ne? - A film nekem leginkább a Betörés vizuálisan továbbfejlesztett változatának tunik. Ugyanakkor mintha elvesztetted volna az arányérzékedet. Hosszú beállításokat alkalmazol, a szereplok egyik helyszínrol a másikra való eljutása is percekig tart. - El is vesztettem. Annyira örültem, hogy végre "egész estés" filmet csinálunk, hogy beleraktunk mindent, amit csak leforgattunk. Tipikus amatorfilmes betegség egyébként, az elmúlt pár évben kaptam egy pár amator filmet, és ugyanazokat a hibákat követik el az alkotók, mint mi akkoriban. - Az újabb filmjeidben pedig Kis-Szabó Márk sztorizásai lassítják a cselekményt. - A Glóriára gondolsz. Igen, az egy sztorizós film, de én szeretem. Hál' Isten Márk sem így ír már. Változnak az idok... - A Glóriát amúgy én is szeretem. De maradjunk még a Legyen világosság!-nál. A fohos egy újságban látja meg a szemorvosi hirdetést. A Kárhozat sztorija szintén egy hirdetéssel indul. - Miket észreveszel! Abszolút véletlen. - Sokan mélyebb szimbolikát feltételeznének abban, hogy a fohos foglalkozása író. - Ez King-betegség. Egyébként az író sztorija abszolút valóságos. Minket is szívattak így hónapokig egy kötet megjelentetésével, aztán beintettek. Azért én nem adtam fel hirdetést önéletrajzírásra, bár egy idoben gondolkoztam rajta. - Ha jól tudom, ez volt az elso olyan film, amit neveztél a Filmszemlére. - Pontosabban nem én, hanem egy pesti mozis barátom. Teljesen meglepett, azt sem tudtam, hogy én is mehetek a Szemlére. Röhej lehetett: VHS film, szar minoségben, bár azért muködött, nem hallottam kuncogást, vagy bármi jelet arra nézve, hogy nem veszik komolyan a dolgot. A Kárhozattal sikerült a lehetetlen: amator szereplokkel, nulla feltételekkel olyan filmet csinálni, ami hat a nézore. - A Jancsó egy interjúban késobb megemlítette a dunaújvárosi csapatot. Azt mondta "nagyon jópofa filmeket csinálnak". - Olvastam, és meg is lepodtem. Nem sok szakmabeli ereszkedett le hozzánk. Néha még ma is elküldök egy-egy filmet valami producernek vagy rendezonek, bár a vállveregetéssel már nem sokra megyek. - A filmkészítés mellett gondolom dolgoztál is. - Amikor volt munkám, igen. A Hasfalmetszok idejében például munkanélküli és majdnem hajléktalan voltam. Soha nem hittem, hogy a filmezést lehet foállásban csinálni. A filmgyárban (Eurofilm - T.CS.) pedig nem bírtam tovább fél évnél. Elég volt a kávéfozésbol meg a fénymásolásból. - Milyen filmekben muködtél közre az Eurofilmnél töltött ido alatt? - Enyedi Ildikó "Simon mágus"-ában, meg pár reklámfilmben. Nagyon kevés forgatási nap volt az ido alatt, amíg ott dolgoztam, úgyhogy egy irodában unatkoztam. - Tetszett a 'stúdiórendszer'? Szívesen dolgoznál így? - Engem idegesített az ötvenfos stáb, a tizenöt kamion, meg az elszórt százmilliók. De azt mondják, ez a profi filmgyártás. Dolgoznék így, ha lenne ennyi pénz, de eddig még egyetlen általam megkeresett producer sem szánt rám százmilliókat. Azt meg nem hitték el, hogy nekem nem kell annyi. - Ha jól tudom, Janisch Attilával is megismerkedtél. Tanultál tole valamit? - Egy kis megszállottságot. Attila a filmjeiben él, lakik, lélegzik. Még ha rá is megy a nyugalma, meg az egészsége. Meg hét éve egy filmre. Mondjuk, én nem tudnék ennyit várni. Attila olyan alapos és tudatos, ami boven követendo példa. Még ha én nem is tudok olyan lenni. - Más filmes projektekben nem vettél részt? - A CWT-vel csináltunk pár videoklipet, meg reklámfilmeket. Ez tisztán munka, meg pénzkereset. A klipezés leállt mostanában, és bár CWT-s kollégáim mostanában tucatszám gyártják a reklámspotokat az egyik kereskedelmi tévének, én ebben nem veszek részt. Egyszeruen nincs rám szükség, a projektekhez boven elég egy operator, meg egy vágó. - Ha már a klipeknél tartunk… már a novelláidon is erosen érzodik a zenei hatás. Pink Floyd, meg némi heavy metal. Rocker voltál? - Rocker vagyok! No nem a külsoségekben, hanem zenei ízlésben. Az én stílusom a hetvenes évek progresszív rockja, és ez több, mint zenehallgatás. Filozófia, életforma, és nálam egyfajta életmento funkciója is van. Rendszeresen fordítok dalszövegeket, forgatok rockzenei szakkönyveket, és járok bulikra. Ez azt hiszem végleges. - A Sohasevolt Glória és az Einstein Mega Shotgun is több fiatal zenekart vonultat fel. Hogy szedted össze oket? - Mind dunaújvárosiak, és haverok is. A Csótányok énekese az a Budai Gábor, aki Ruszkit játszotta a Glóriában, és épp ezért nem szerepelhetett saját zenekarával a házibuli jelenetben, a Testimony death-metal banda énekese viszont saját magát játssza. A Glória családi, haveri örömfilm volt, jöhetett mindenki, aki számít. Jött is. - Amikor a Hasfalmetszok készült, Gangsta Zoliék hogy kerültek a képbe? - Azt akartuk, hogy húzóero legyen a nevük. Így megkerestük oket, és örömmel írtak egy betétdalt. Aztán kiderült, hogy senkit sem érdekelt, hogy ok is ott vannak, a Hasfal másért lett népszeru. - A Legyen világosság!-ot Lucio Fulci emlékére ajánlottad. A Hasfalmetszok pedig mintha tisztelgés lenne Romero elott. O több helyen is ellenpontozza a Dawn of the Dead borzalmait burleszkbe hajló zenével… - Nem tudatos. A vágásnál jött az ötlet (meg egy hangeffekt CD), hogy vigyük el a véres képek hangulatát a komikum felé. Szerettük csinálni, jó buli volt. Itt sok mindenki elott "tisztelegtünk", Romerotól Rodriguezig. - Korábbi állandó foszereplod, Túri László ezúttal csak mellékszerepet játszik. Ebben a filmben mégis úgy alkalmazod, mint valami kult-sztárt. Megjegyzem, sikerrel, hiszen itt már nem egy idegesíto amator-színész, hanem önmagában is gegforrás. - Az újonnan jött amator színjátszók háttérbe szorították Lacit, de azért ot sem akartuk kihagyni. O meg bármit elvállal ha kell, neki a CWT-s dolog egyfajta hobby. És végre nem hajszoltuk bele véresen komoly szituációkba. De ott volt a Glóriában is, és az Einsteinben is. Kabala. - A film befejezése nem olyan komor, mint korábban. Ez az optimizmus beloled is fakadt, vagy csak a forgatókönyvet követted? - A könyv végzodött így. Akkoriban voltam életem mélypontján, így minden voltam, csak optimista nem. De amíg forgattam, addig a filmmel törodtem. Meg nem akartam látni olyan gyászos arcokat a moziból kifelé jövet, mint a Kárhozat vetítései után... - A Hasfalmetszokkel megugrott a népszeruséged. Országos tévémusorokban szerepeltél a Héttol kezdve a Fókuszig. Változtatott ez valamit? Megismertek az utcán? - Igen, azt hitték, hogy marha gazdag lettem. Sokan mai napig nem hiszik el, hogy nem jelent semmit, hogy valaki feltunik egy-egy tévémusorban. Sokszor egy telefonba kerül... De én inkább annak örültem, hogy a filmem népszerusége ugrott meg. - A család hogy viszonyult a kezdetekben ehhez az egészhez? - A szüleim azt várták, hogy mikor lesz pénz a dologból, de persze büszkék voltak. De komolyan senki sem vett. - Fontos neked az ismertség? - Nem. De a film ismertsége igen. Egyik legszebb emlékem, amikor betértem egy tékába, és az alkalmazott elmondta, hogy mennyire várja a Hasfalmetszok megjelenését, mert mennyire állat. Nem tudta, hogy én rendeztem. Aztán késobb lementem dedikálni... - Nem sokkal a Hasfalmetszok elkészülte után olyan híreket hallottam, hogy feloszlik a Cruel World Team. - Fel is oszlott, illetve kettévált. Voltak ebben szakmai okok is, de inkább személyi konfliktusok miatt történt. Bennem fel sem merült a filmezés abbahagyása, de úgy gondoltam, hogy új nevet veszünk fel, és új mufajban próbálkozunk. Aztán a Glória elokészületeinél úgy véltük, hogy mégsem változik a név, és maradt a CWT, igaz, megfogyatkozva. A csapat másik fele még sokáig emlegetett különbözo filmterveket, amikben segédkeztem is volna, ha megkérnek, de egyik sem valósult meg. A CWT egyébként egyre fogy, hivatalosan most öten vagyunk, de abból is ketten Pesten laknak, egy pedig majdnem. Az Einsteint már négyen csináltuk. - Amikor Hasfalmetszok bemutatója elott beszélgettünk, már akkor pedzegetted, hogy a jövoben másféle filmeket szeretnél csinálni. Inkább vígjátékot, nem pedig horrort. Mégis, most olvastam néhány, az elmúlt években írt novelládat, ezek leginkább horror-témájúak és nem is túl vidámak. Mintha épp egy válságkorszakot éltél volna át. - Ez a válság állandó. Népszeru, könnyu film, vagy komolyabb mufajok? Borzongató témákról írok, és vígjátékokat rendezek. A dolog most odáig fajult, hogy egyszerre két filmtervem van, egy vígjáték, és egy komor thriller. - A filmjeidnek a Hasfalmetszok óta Kis-Szabó Márk a szerzoje. De novellákat te is írsz. Mi a fontosabb a számodra, az írás vagy a filmezés? - Az íráshoz elég, ha bekapcsolom a számítógépet. Egy filmhez ennél több energia és feltétel szükséges. Más-más igényeket elégít ki. Ha muszáj lenne választanom, az írást választanám. - Ma már nem is írsz forgatókönyvet? - Egyet írtam tavalyelott "Gyökerektol az ágakig" címmel. Kicsit házaltam is vele, és lehet, hogy egyszer film is lesz belole. De vallom, hogy nem tudok írni forgatókönyvet. Írásaimban történeteimet inkább a gondolatok, érzelmek felol közelítem meg, nem a cselekmény felol, ez meg ugye nem elony a forgatókönyvírásnál. - A Sohasevolt Glória az eddigi legnagyobb költségvetésu filmed. Okozott ez problémát? - Inkább a felelosség. A film közepén rádöbbentem, hogy nem lehet kiszállni, kötnek szerzodések, stb. Addig ugye ez nem így volt. De nagyon jó volt végre több pénzbol dolgozni, síneket, fahrtkocsit bérelni, megengedhettünk magunknak, hogy fizessünk a helyszínekért, ha éppen kellett, stb. - Az a jelenet ott a víztorony tetején igazán emlékezetesre sikerült. - Hát, a forgatás is az volt. Hatalmas szél, szar élo hang, hideg, és a korán lemeno nap, ami miatt háromszor kellett felmásznunk a toronyba a cuccokkal. De tényleg jó, nekem is kedvencem. Bár jó lett volna még egy totál valahonnan a szomszéd háztetokrol. - Joe Esterhas Amerikai rapszódia címu könyvében írja, hogy a 90-es évek amerikai filmjeiben, a Forrest Gump-tól kezdve észreveheto valamiféle spiritualizmus, mint tendencia. Magyarországot az évtized vége felé érte el ez a hullám, gondolok itt az Alkimista és a szuz-re, a Simon mágusra, az uristen@menny.hu-ra vagy akár az Ébrenjárókra. Szerintem a Sohasevolt Glória is ebbe a vonalba illeszkedik. - Ez természetes, hiszen a kilencvenes évek elejétol szabadon hozzáférheto az a tudás, információ, ami korábban csak titokban fénymásolt könyveken keresztül terjedt. Persze eloször átestünk a ló másik oldalára, de mostanra már beállt a dolog a normális szintre, ahogy nyugaton is. Vannak magyar spirituális írók, és egyes filmesek is nyúlnak effajta témákhoz, noha még nem annyira határozottan. A Simon mágus eredeti forgatókönyvében sokkal több egyértelmu spirituális tanítás volt, mint az a filmen megjelent. A Glória sem egyértelmuen spirituális film, szerintem, az angyal vonal inkább kedves. Komoly spirituális értékeket nem hordoz, de lehet, hogy valaki ezt másképp gondolja. Volt olyan is, aki már a Hasfalmetszokben is felfedezni vélt társadalmi mondanivalót... A legutóbb írt saját könyvem viszont már egyértelmuen ezoterikus könyv, de hát mikor lesz belole film? - Felvétel elott mennyit próbálsz a színészekkel? Vagy hagyod oket improvizálni? - Van, aki úgy jön, hogy fogalma sincs a szövegrol. Egyébként improvizálhatnak, ha akarnak és tudnak, csak a szöveg lényege maradjon. A Hasfalmetszokben az improvizáció annyi volt, hogy a mondatokhoz hozzáfuztek még egy bazmeget. A Glória elso jelenetében ugyanez volt a helyzet, az Einsteinnél már figyeltünk, hogy a szereplok ne káromkodják agyon a filmet. - A dialóguson sem változtatsz? - Néha kiderül, hogy a papíron jól mutató szöveg éloben nem illik a szituhoz, vagy a szereplok szájába. Ilyenkor rövidítünk, vagy új szöveget kap. - A generációd foiskolán végzett tagjai most jönnek ki az elso filmjeikkel. Egyesek már külföldön is komoly sikereket aratnak. Hogy viszonyulsz hozzájuk? - Nem ismerem oket, vidéki lévén nem járunk együtt kocsmázni. Nem tudom, hogy hány rendezo végez évente, de nem tunik soknak azoknak a száma, akikrol hallani a Szemlén, vagy olvasni az elnyert díjaikról. Ugyanazok a nevek tunnek fel. Ebbol látszik, aki tehetség, az amint kamerához jut, filmet csinál még a diploma megszerzése elott is. Aki meg csak betévedt a Filmmuvészetire, az majd bekerül valami tévéhez vágónak, vagy ilyesmi. Ha tehetem, megnézem a filmjeiket, igaz sokszor késve, és videón. Legutóbb a Moszkva tért és a Tesót láttam. Elobbi tetszett, utóbbi nem. De nem vagyok kritikus. - Legalább jut energia a filmkészítésre. Tervek a jövore nézve? - Két konkrét filmtervem van. Az egyik egy thriller, nem a bunügyi, és nem is az eroszakos fajtából. A címe: Valaki van odakint. Ezt ha kell megcsinálom még a szokásos körülmények között is, videóra, ha nem találok rá producert, gyártót. A másik egy vígjáték, amely lezárása lenne a Kis-Szabó Márk-féle vidám történeteknek. Nagyon jó könyv, egyfajta esszencia, "Best of Kisszabó", de ezt csak celluloidon, és komoly háttérrel tudom elképzelni, nem szabad másképp belefogni. A Glória is lehetett volna egy "plázasiker", ha celluloidon van, és kap jó promót. Ez pedig egy sokkal jobb könyv, mint a Glória volt. Már két éve házalok vele, és tele van a padlás az ígéretekkel.
|
